Szavak

Amikor t�rt�nik valami, �s visszaford�thatatlan, akkor �rzed, hogy sz�tmar. Lassan, csendben. A ki nem mondott sz�... Szavak. Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, t�bbet is. Nem t�r�dsz vele. K�l�nb�z� helyzetek vicsorg� j�t�kak�nt �led meg gyakran, hogy ki kellene mondani, de nem. M�gsem teszed. Visszanyeled, elhallgatod. Ak�r d�h�dben, ak�r bossz�b�l, �r�medben vagy b�natodban vagy puszt�n az �let megszokott k�z�ny�vel tudod magad m�g�tt, mintha mi sem t�rt�nt volna. Elfojtod vagy kiirtod, vagy egyszer�en csak nem veszel tudom�st r�la.

Amikor ott van, �s mondhatn�l valami cs�ny�t, rosszat, mert meg�rdemli, de mosolyogva ink�bb legyintesz �s kussolsz. �s bel�l forr tov�bb valami, ami m�r elkezd�d�tt veled egy�tt. Amikor ott van �s l�tod, amikor mondhatn�d csak �gy, de nem teszed, mert �gy gondolod, lesz m�g alkalom.

Amikor mondan�d, de mi�rt? Mi �rtelme? Amikor nem mered kiny�gni, mert f�lsz… vagy nincs kinek.

Amikor sz�nd�kosan nem mondasz semmit, hogy ne csak t�ged marjon a d�h, akkor bel�l forr tov�bb valami, ami m�r meg�ll�thatatlan. Amikor ott van �s tehetetlen, �s �rzed, hogy nincs rem�ny, legal�bb akkor… De nem… Nem mondasz semmit. Majd m�skor. De azt�n nem lesz m�skor. V�ge. �s ott maradsz magadban, vel�k, azokkal… Akkor bel�l kirobban valami, ami m�r meg�ll�thatatlan �s megm�rgez.
Amikor t�rt�nik valami, �s visszaford�thatatlan, akkor �rzed, hogy sz�tmar. Lassan, csendben.