A post�s mindig elment az utols� h�zig. Ismert
mindenkit �s ismerte �t is az eg�sz falu.
Naponta elv�gezte a munk�j�t �s este hazat�rt
kis csal�dj�hoz. Panasz sosem volt r�. A falu
boldog k�z�ss�gk�nt �lt, seg�tett�k egym�st a
bajban, �r�m�kben is osztoztak. Csak egy valaki
�lt mag�nyosan, t�vol mindenkit�l. Egy �reg
ember. Senki sem tudott t�bbet r�la, csak hogy
egyed�l lakik egy kis h�zban, nem j�r be a
faluba, �s nincs egy rokona sem, aki l�togatn�.
Egy valakivel besz�lt csak. Minden d�lut�n
els�t�lt a falu sz�ls� h�z�ig, v�rta a post�st.
�reg botj�ra t�maszkodva �llt a f�ld�t sz�l�n �s
n�zte, v�rta a z�rg� biciklivel �rkez� embert.
Naponta ugyanaz a n�h�ny sz� hangzott el, m�r
hossz� �vek �ta. -
Fiam, maradt lev�l?        
- Nem ap�, ma sincs levele.

Az �regember lehajtott fejjel, f�radtan fordult
meg �s s�t�lt fel a kis dombra,

a h�zik�j�hoz. A post�s pedig a falu fel�
fordult �s elkerekezett.

Ezen a napon is ment minden a maga szok�sos
rendj�n. A post�s kihordta a leveleket, az
emberek besz�dbe elegyedtek vele �s k�s� d�lut�n
el�rt a sz�ls� h�zig. Az ap�ka f�radt volt,
szomor� szem�t k�r�n emelte a post�sra, de a
v�lasz megint ugyanaz volt. Ma sincs lev�l. A
post�s visszat�rt a csal�dj�hoz, megvacsor�zott,
�s m�r �ppen aludni t�rt volna, mikor nyitott
t�sk�j�ra n�zett. Valami feh�rlett benne.
Odament. Az ap�nak c�mzett lev�l volt. Egy
s�hajjal �s kicsit f�j� sz�vvel bez�rta a
t�sk�t.

- Holnap k�zbes�tem - gondolta.

- Ha �vekig tudott v�rni, ez az �jszaka m�r nem
sz�m�t."

Reggel munk�ba indult �s d�lre el�rt a sz�ls�
h�zig. Kicsit dobog� sz�vvel leste, mikor l�tja
meg az �regembert. De az ne volt ott. "Furcsa.
Valaki, aki �vekig v�rakozik, nem hagyna ki
egyetlen napot sem. Ha nincs itt, majd �s
f�lviszem hozz� a levelet!" Megindult a domb
fel�, de f�ltekerni nem tudott, h�t tolta a
ker�kp�rj�t. �gy f�l�ton tarthatott, mikor
�szrevette, hogy n�h�ny ember l�zeng a kis h�z
k�r�l. Siet�sre fogta l�pteit, f�nt a ker�t�shez
t�masztotta a biciklit �s bement az udvarba.

- Mi van itt?      - Az
ap� ma �jszaka meghalt. Reggel tal�ltam r� -
mondta az asszony, aki n�ha tejet hozott az
�regnek.

A post�s f�j� sz�vvel fordult vissza, hazat�rve
nem sz�lt senkihez, csak le�lt az ablak el� �s
n�zett kifel�, az �tra. Elgondolta milyen �rz�s
lehet �veken �t v�rni valamire, �s b�ntotta,
hogy � volt az akad�lyoz�ja az ap� �r�m�nek.

"De tal�n amit nem tudunk, az nem f�j" -
nyugtatta mag�t.

Egyszer csak megl�tott egy f�rfit, aki az �rkez�
lovaskocsir�l sz�llt le.

Ut�na egy fi�, olyan h�sz�ves lehetett. Rossz
�rz�se t�madt.

F�lt�pte az ap�nak c�mzett levelet �s olvasni
kezdte.

"Dr�ga �des Ap�m!

Lassan harminc �ve, hogy elszak�tott Mag�t�l a
sors. De v�gre megtal�ltam a c�m�t �s az �let is
oly kegyes volt hozz�m, hogy megl�togathatom
�des Ap�mat. Szerd�n �rkezet estefel�, �s egy
meglepet�st is hozok. Az unok�j�t, aki lassan
h�sz �ves.

Nyugtalanul �s nagy �r�mmel v�rom a napot, hogy
tal�lkozzunk.

Sokszor �leli: fia"

A post�s kin�zett az ablakon, szeme k�nnybe
l�badt. A f�rfi �s a fi� m�g mindig az �t sz�l�n
�lltak, ahogy az �reg szokott. N�ztek a semmibe
�s v�rtak.

A post�s fel�llt, �s kiment hozz�juk.