Mi van a k�nyvekben? Ezen t�rtem a fejemet, am�g ott kuporogtam h�rom-n�gy �ves koromban nagysz�leim boltj�ban egy kis s�mlin. A p�nzt�rban nagymam�m �lt, a pult m�g�tt any�m v�rta a vev�ket. M�g�tte mennyezetig �r� k�nyvespolcok, �s egy nagy l�tra, amely k�t kamp�val egy vasr�dra f�ggesztve siklott jobbra-balra, hogy el�rhet�k legyenek a legfels� polcon sorakoz� k�nyvek is.
Ne gondolj�tok, hogy unatkoztam! Ha bej�tt egy vev� a boltba, azt pr�b�ltam kital�lni, hogy vajon az als� polcokr�l k�r-e k�nyvet, vagy a magasban l�v�k �rdeklik. Az �n fiatal, f�rge, okos anyuk�m minden k�nyvnek tudta a hely�t, s ha kellett, felm�szott a l�tr�ra, hogy lehozza a k�k, v�r�s, lila k�t�s� k�nyvet a legfel� polcr�l is, �s a vev� el� tegye. B�szke voltam any�mra, �s egyre jobban izgatott, hogy mi lehet a k�nyvekben? Hiszen az als� sorokban is volt k�k, v�r�s, lila, tele apr� fekete bet�kkel - sz�p sz�nes rajz, mint az �n k�nyveimben, pedig egyikben sem volt!

Otthon n�lunk mindenki olvasott. Any�m is, ap�m is, nagysz�leim is. Ahogy eln�ztem az arcukat, amint a k�nyv f�l� hajolva hol elmosolyodnak, hol elkomorodnak, hol meg fesz�lt izgalommal lapoznak egyet, azon gondolkoztam: hol j�rnak? Meg se hallj�k, ha sz�lok hozz�juk, s ha v�gre r�m figyelnek, mintha visszaj�ttek volna valahonnan. Mi�rt nem visznek engem is magukkal?
Mi van a k�nyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem?
Azt�n megtanultam olvasni. �s megtudtam, mi a k�nyvek titka. Az, hogy minden benn�k van. Nemcsak a t�nd�rek, a man�k, kir�lykisasszonyok, a gonosz boszork�nyok, hanem �n is meg te is, �r�meinkkel, gondjainkkal, v�gyainkkal, b�natunkkal, benne van a j� meg a rossz, az igaz �s a hamis, a term�szet, a vil�gmindens�g; ez mind, mind elf�r a k�nyvekben.
Nyisd ki a k�nyvet! Megosztja veled minden titk�t

 

�h ne mondj�tok azt, hogy a K�nyv ma nem kell,
hogy a K�nyvn�l t�bb az �let �s az Ember:
mert a K�nyv is �let, �s �l, mint az ember -
�gy �l: emberben k�nyv, s a K�nyvben az Ember.

Tudom �n, hogy �lj b�r aut�d vol�nja
m�g�tt, vagy a gy�r k�t, rabk�nt, vagy a b�nya -
mostoha vagy �des: az �let le�nya
lelked, s csak a forr� Cselekv�st k�v�nja.

De jaj, a Cselekv�s! jaj, a h�res �let.
Pr�b�ltuk el�gg�, l�thattuk, miv� lett?
Csatat�r a vil�g, s minden csuromv�r lett,
mi�ta az �r�st legy�zte az �let.

�s azt se mondj�tok, hogy el�g a k�nyv m�r,
hogy sok is az �r�s, s elbor�t e k�nyv-�r,
s alacsony l�rm�val tellik ma a k�nyvt�r,
ami volt szent kincsek csarnoka, �s mentsv�r!

Mert a K�nyv is �let, nem hideg kincs az se;
s mint az emberkertben, nem hi�nyzik gaz se:

de a gaz is tr�gya, ne b�nj�tok azt se!
Csak a Holnap tudja, j� volt-e vagy rossz-e?


 

“�mde arra �gyelj, hogy a sok szerz� s a mindenf�le-fajta k�nyv olvas�sa ne legyen csapong� �llhatatlans�gg�: bizonyos szellemekn�l el kell id�zni, s meg kell �ket em�szteni, ha �gy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az h�s�gesen meg�lj�n lelkedben.”




„Annyi a vers, mint s�t�l�utc�kon az ember. J�nnek, nyomulnak, l�kd�s�dnek s falhoz szor�tj�k n�ha a sz�vem.”



„A vers mindent kib�r: nevet�st, d�hrohamot, megvet�st, csak azt nem, hogy �s�tsunk f�l�tte: Hogy abbahagy�s�t �h�tsuk. A vers alapt�rv�nye ugyanis, hogy minden sora valami meglepet�ssel bukkanjos el�nk, hogy figyelm�nket egy f�l sor erej�ig se eressze el. A sz�ps�g – l�lektanilag m�rve – nem egy�b, minta kellemes meglepet�sek �s felismer�sek egy-egy csom�pontja.”