|
Mindig van egy pillanat.
Egy pillanat, amikor
elfogadhatsz, visszautasthatsz, jzan maradhatsz vagy engedhetsz a
csbtsnak. Egy pillanat, ami
mindenkinek mindig megadatik. Egy
pillanat, amely oly rvid volt s jelentktelen. Egy parny tredk az letembl, oly gyorsan suhant el elttem,
mint egy hullcsillag a Hold eltt. s
megtrtnt. Egy pillants alatt
kinyltak a kapuk, odaadtam neked mindent magambl. Mindent odaadtam, amit egy ember odaadhat egy
msiknak. Reszketve nyltam meg neked s
meggrted, hogy vigyzol rm!
s egyszercsak
eltntl.
Eltntl egy sz, egy knny, egy sikoly, egy csk, egy lels
nlkl. Eltntl mint kbor szell egy
tiszta nyri estn, mint egy hpeely ahogyan a fldn
elolvad. Eltntl mint ahogy az elml
nap jfl utn, ami soha vissza nem hozhat. reztem, hogy te vagy a napsugr, amitl a kla kinylik, de
tlen elfagy a virg.
Volt egy
pillanatod.
Vlaszthattl, hogy elfogadod-e ezt a virgot, hogy vigyzol-e
r, hogy vzbe teszed-e minden reggel. Vlaszthattl minden elejtett knnyem utn, hogy megsimtod-e
helyt, minden botor lptem utn, hogy kzen fogsz-e. Most is vlaszthatsz.
De velem, mindez csak
megtrtnt.
Az ember,hogy megmentse
lete romjait ntudatlanul kapkod brmi
irnt, s elpusztt maga krl
mindent
Tetteid arra
valk, hogy
megismerjenek.
Cljaid
arra, hogy megismerd
nmagad.
s az let, hogy megtedd
ezeket.
Csak egy test,
llektelen. Vgyak nlkli,
rzstelen. Jt nem ltva,
kedvtelen. Az letre
kptelen.
Magnyra vgy, Egyedlll, Sttben
jr A jvt nem
lt.
Nem trtet, Nincs benne
tbb er, Boldogsgot nem
keres llandan
szenved.
Hangulat nlkli,
szenvtelen A vilg szmra;
szntelen Emberekkel,
rzketlen. Tovbb lnie, lehetetlen.
Munkra nem val Folyton
szomorkod Semmit nem
akar Hallra
vgyakoz.
Magt bntet, Embereket kerl, nmagt
megvet, A hallba
menekl
|
|