“Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy t�vcs�vel �s nagy�t�val, a csillagok, felh�k �s v�gtelens�gek k�z�tt. De �n m�r tudom, hogy biztosabban megtal�lom �t az eg�szen kis dolgokban, a v�letlenekben, a jelent�ktelens�gben, azokban a pillanatokban, mikor csod�lkozva pillantunk fel, valamit �rt�nk, amit az el�bb, az �let sivatagjai �s szakad�kai k�z�tt v�ndorolva, nem �rtett�nk.

Ez a pillanat, mikor egyszer� �s vil�gos lesz valami, ami az el�bb hom�lyos �s �rthetetlen volt, ez a pillanat, mikor f�l�nk hajol Isten. Hiszek benne? N�ha azt hiszem, csaknem frivolit�s �s t�lbuzgalom hinni benne. T�bb �s m�s � ann�l, semhogy hitem vagy tagad�som eld�nten� kett�nk viszony�t.”



“Amikor olyan messzire ment�l, hogy k�ptelen lenn�l m�g egy l�p�st megtenni, csak fele olyan messzire jutott�l, mint amennyire k�pes vagy.”



“L�gy tudat�ban esend� pillanataidnak, hogy meg�rtsd m�sok gy�nges�g�t.”



“A besz�d k�pess�ge emberi kiv�lts�g, a hallgatni tud�s emberi kiv�l�s�g. A kimondott szavak m�g�tt sz�nd�kok rejlenek; a hallgat�sba b�lcs meg�rt�s, t�relem, tisztelet vegy�l. Egy embert ink�bb hallgat�s�b�l, semmint besz�d�b�l ismerhet�nk meg – vagyis abb�l, hogy kell� pillanatban hallgatni tud.”



“ ’Ez is el fog m�lni.’ Nagyany�m tan�tott ezekre a szavakra, hogy felhaszn�lhassam �ket �letem b�rmely pillanat�ban. Amikor a dolgok elk�pzelhetelen�l sz�rny�ek, rettenetesen riaszt�ak, vagy amikor minden ragyog� �s csod�latos, feledhetetlen �s gy�ny�r�, mondjuk el magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspekt�v�ba helyezz�k a t�rt�n�seket �s el�rhetj�k, hogy a legt�bbet hozzuk ki minden j�b�l, �s sztoikus k�z�nnyel fogadjunk minden rosszat.”



“Nagy id�pazarl�ssal keresik a f�l�slegest, �s sokan �lik le az �let�ket �gy, hogy csak az �let eszk�zeit keresik. Vedd szem�gyre az egy�nt, �s vizsg�ld meg az �sszess�get: nincs, akinek �lete ne a holnapra ir�nyulna. Hogy mi rossz van ebben? - k�rdezed. V�gtelen sok. Hiszen nem �l, aki �gy �l – csak �lni k�sz�l�dik. Mindent elmulaszt. M�g ha odafigyel�nk, akkor is lehagy benn�nket az �let; �gy pedig, ha k�sleked�nk, elfut mellett�nk, mint valami idegen: az utols� napon �r v�get, de mindegyiken elv�sz. Aki elmulasztja a pillanatokat, v�g�l elmulasztja eg�sz �let�t. Az �let, ak�r egy pillanat: muland�; s mi�rt ne �ln�nk sz�pen a kicsit, ha abb�l �ll �ssze az eg�sz?”



“Soha nem �rthetem meg, mi�rt �letem legszebb eml�ke a pillanat, mikor – t�z�ves lehettem – egy t�li d�lut�n bel�ptem any�m s�t�t, �res h�l�szob�j�ba, s a k�sz�b�n �llva megpillantottam a b�torok polit�rj�n �s a k�lyha csemp�in az ablak el�tt, az utc�n �s a szemk�zti h�zak tetej�n vil�g�t� h� k�kes visszf�ny�t. E pillanat var�zs�t nem tudom elfelejteni. A h� k�k f�nye a s�t�t szob�ban val�s�ggal megd�bbentett, s ugyanakkor sem azel�tt, sem az�ta nem �szlelt boldogs�g�rzettel t�lt�tt el. A titoknak, a mes�nek, az �lomszer�nek, az anderseninek, az elvar�zsoltnak ezt a teljes k�pr�zat�t addig nem ismertem, s k�s�bb sem tal�ltam meg az �letben, soha, sehol. Mi t�rt�nt akkor sz�vemben, idegeimben vagy a vil�gban? Nem tudom megmagyar�zni. A csod�latost nem lehet magyar�zni. S az ilyen eml�k �r�kk� dereng egy l�lekben, ugyanolyan mes�s, k�kes f�nnyel, mint any�m h�l�j�val szemk�zt, a h�ztet�k�n a h�.”

“Az a m�sodperc, amikor igaz�n szeret�nk, �let�nk egyetlen val�s�gos pillanata.
A t�bbi nem az.
A t�bbi boldogtalan var�zslat. �r�let. Teli f�lelemmel �s szomj�s�ggal. Mi persze �ppen ford�tva gondoljuk. Mi azt hissz�k, hogy az a “val�s�g”, amikor egyed�l, k�v� dermedt, mag�nyos l�lekkel �l�nk. Val�s�g a h�tk�znap, a k�z�ny, az egoizmus, az �n, az eny�m, a p�nzkereset. Val�s�g a t�v�, a robot, a rohan�s, a v�s�rl�s, az aszfalt, a “senkihez sincs k�z�m” �let�rz�se. �s a szerelemr�l v�lj�k, hogy k�pr�zat, m�mor. Amikor val�ban szeret�nk, mondj�k r�nk az emberek, hogy “Te el vagy var�zsolva, �regem! Te meg�r�lt�l!” - mik�zben egy t�vedhetetlen hang lelk�nk m�ly�r�l azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide v�gytam! Itt akarok �lni, �r�kk�!”
Amikor szeretj�k egym�st: kij�zanodunk.

“Az �let �s a szeretet csup�n egyetlen id�t ismer: a jelent.
Az egyetlen �rz�kelhet� id� a pillanat, amelyben �l�nk, amikor szeret�nk.
Amikor egy�tt tudunk �lni j� �s rossz tulajdons�gainkkal, akkor �l�nk egy�tt saj�t �n�nkkel.
Mindenkinek van egy �rny�k�nje. Hatalmadban �ll a v�laszt�s f�ny �s �rny�k k�z�tt. Az �rny�k nem az�rt lakozik benned, hogy els�t�t�tse a f�nyess�get, hanem, hogy felh�vja figyelmedet t�k�letlens�geidre. Az er�nynek csak egy fajt�ja van - az er�ny; a gonoszs�gnak ellenben sz�mtalan.
Szeretn�nk kell m�sok t�ved�seit, hiszen a saj�t t�ved�seinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem t�k�letes, tudd ezt magadr�l is. Ha saj�t v�tkeidet csup�n apr� botl�snak tartod, fogadd meg�rt�ssel m�sok hib�it.”




“Mikor Istenre b�zom a sorsom, �rzem, hogy Isten nem ad f�lt�tlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “mad�rka tolla se hull ki” az � akarata n�lk�l, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az � kez�be tenni le; Isten re�m b�zta, hogy csin�ljam �s igaz�tsam a sorsom. S csak, ha v�llalom ezt a feladatot, akkor seg�t.




“Isten mindennap ad nek�nk egy pillanatot, amikor megv�ltoztathatunk mindent, ami boldogtalann� tesz. S mi mindennap �gy tesz�nk, mintha nem venn�nk �szre ezt a pillanatot, mintha nem is l�tezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, �s semmiben sem k�l�nb�zne a holnapt�l. De aki r�sen van, az �szre fogja venni a m�gikus pillanatot. B�rmikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a z�rba, vagy az eb�d ut�ni cs�ndben, �s a nap b�rmelyik perc�ben, amelyik nem l�tszik k�l�nb�z�nek a t�bbit�l. Mert ez a pillanat l�tezik, �s ebben a pillanatban a csillagok minden ereje bel�nk sz�ll, �s seg�ts�g�kkel csod�kra lesz�nk k�pesek.”




“Az utakat sok�ig nem �rti meg az ember. Csak l�pdel az utakon �s m�sra gondol. N�ha sz�les az egyik �t, aszfaltos, n�ha r�g�s, bar�zd�s, meredek. Az utakat sok�ig csak alkalomnak tekintj�k, lehet�s�gnek, melynek seg�ts�g�vel elmehet�nk a hivatalba vagy kedves�nkh�z vagy a rikkant� tavaszi erd�be.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak �rtelm�k van: elvezetnek valahov�. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak vel�nk. Az utaknak c�ljuk van. Minden �t �sszefut v�g�l egyetlen k�z�s c�lban. S akkor meg�llunk �s csod�lkozunk, t�tott sz�jjal b�m�szkodunk, csod�ljuk azt a rejtelmes rendet a sok �t sz�vev�ny�ben, csod�ljuk a sug�rutak, orsz�gutak �s �sv�nyek sokas�g�t, melyeken �thaladva v�g�l eljutottunk ugyanahhoz a c�lhoz. Igen, az utaknak �rtelm�k van. De ezt csak az utols� pillanatban �rtj�k meg, k�zvetlen�l a c�l el�tt.”

„M�giscsak a szerelem els� korszaka a legszebb pillanat, amikor minden tal�lkoz�sb�l, minden szempillant�sb�l visz�nk haza valami �jat, hogy �r�lj�nk neki.”




“Nem szeretn�m el�re l�tni a j�v�t. Csup�n a jelennel t�r�d�k. Isten nem adott hatalmat a k�vetkez� pillanat felett.”



“A s�ta az �let legemberibb �let�tem�t fejezi ki. Aki s�t�l, nem akar eljutni sehov�, mert ha c�lzattal �s �ti c�llal ered �tnak, m�r nem s�t�l, csak k�zlekedik. A s�t�l� �tk�zben, minden pillanatban, meg�rkezett a s�ta c�lj�hoz, mely soha nem egy h�z vagy fat�rzs, vagy sz�p kil�t�s, csak �ppen ez a leveg�s �s k�zvetlen �rintkez�s a vil�ggal.



Egy ember, aki lassan elvegy�l a t�jjal, r�sze lesz egy erd�nek vagy mez�nek, �temesen �tadja mag�t a term�szet nagy d�szletei k�z�tt az �r�k val�s�gnak, az id�tlen vil�gi t�rnek, minden pillanatban �gy �rzi, hazat�rt s�ta k�zben. A s�ta a teljes mag�ny. Egy szob�ban k�nyvek �s t�rgyak vannak k�r�l�tted, melyek �leted feladataira �s k�teless�geire figyelmeztetnek, a munk�ra vagy a hivat�sra. Aki s�t�l, megszabadult munk�j�t�l, egyed�l van a vil�ggal, lelk�t �s test�t �tadja az �si elemeknek. Gondold meg, hogy a f�ld�n j�rsz �s csillagok alatt s�t�lhatsz. Nagyszer� dolog ez.”



“K�tf�le lustas�g van: v�zszintes �s f�gg�leges. Van ember, aki csak �lete nagy t�vlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elod�zza elhat�roz�sait, d�nt�seit; lust�n �p�ti fel �lete munk�j�t, mindent az id�be �p�t, a nagy messzes�gbe. Azt�n van a m�sik, a f�gg�leges lustas�g, mikor a nagy pillanat el�tt maradunk lust�k, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedj�k azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem ny�jtjuk ki kez�nket valami ut�n, amit megszerezhetn�nk, k�l�n�sebb f�rads�g n�lk�l, s k�s�bb tal�n csak nagy �ldozatokkal tudunk megszerezni, nem megy�nk a telefonhoz, nem �rjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezz�k fel azt a gondolatot, r�gt�n, akkor, abban a pillanatban. Ez ut�bbi fajta lustas�g a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lust�n elhanyagolt pillanatokon m�lik az �let�nk."



“Arra kell neveln�nk eszm�let�nket �s szeml�let�nket, hogy a k�znapiban, a k�rnyez�ben, a mindennaposban is l�tni tudjuk az egyszerit, a csod�latosat �s a l�tom�sszer�t. Mert a csoda nem valamilyen �gzeng�ses pillanat, mikor megny�lnak az egek, k�rt�k recsegnek, k�d�k sz�llanak, s�rok felny�lnak, s a z�rzavarban felhangzik Isten szava: nem, a csoda legt�bbsz�r eg�szen csendes. �tm�gy egyik szob�b�l a m�sikba, s l�tsz valamit: egy ember arckifejez�s�t; egy t�rgy elhelyez�s�t; s egyszerre felt�rul el�tted e t�rgy igazi �rtelme �s viszonya a vil�ghoz; egy ember hangj�t hallod, mint soha azel�tt, s a k�z�mb�s szavakon t�l meg�rted ez ember titk�t; a csoda mindig ennyi csak. Nem belevakulni a val�s�gba, a mindennaposba….



„S egy�ltal�n, ezek az �gynevezett nagy tal�lkoz�sok, d�nt� pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki bel�p egy napon a szob�ba �s tudjuk: aha, � az? … Az igazi… mint a reg�nyekben? … Nem tudok erre a k�rd�sre felelni. Csak beh�nyom szemem �s eml�kezem. H�t igen, valami t�rt�nt akkor. �ram?… Sug�rz�s?… Titkos �rint�s?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal k�zlik �rz�seiket �s gondolataikat. Van m�sf�le �rintkez�s is emberek k�z�tt, m�sf�le h�rad�s is. Ma �gy mondan�k, r�vidhull�m. �ll�t�lag az �szt�n sem egy�b, mint egyfajta r�vidhull�mos �rintkez�s. Nem tudom…”



“Az �let - n�ha �gy �rzed - csaknem elviselhetetlen. Sorsfordul� �s korfordul� pillanat�ban �lsz, mikor minden reng �s v�ltozik, a hagyom�nyok, az erk�lcsi t�rv�nyek, az ismert �letform�k. Mintha m�r nem is h�zakban lakn�l, hanem az �let �serdej�ben, ahol �lland�an zeng �s d�l a vihar. S a v�ltoz�sban rem�nykedel. B�zol abban, hogy egyszer hamuv� �g a sz�vekben minden indulat, a pernye �s a keser� f�st, mely a sz�vekben terjeng, eloszlik. Megint napf�ny hull az emberi t�jra. A tenger k�k lesz �s a f�k gy�m�lcse illatos. A v�ltoz�s elhozza a b�k�t.
    A v�ltoz�s term�szetesen bek�vetkezik majd, ha itt lesz az ideje: az indulatok megpihennek. De egy nem v�ltozik: az emberi term�szet. Nincs erk�lcs, �rvel�s, csoda, mely igaz�n �s m�lyen v�ltoztatni tudna az emberi term�szeten. Akik a v�ltoz�st hozz�k �s �lik, megint csak emberek lesznek, teh�t igazs�gtalanok, t�relmetlenek, kegyetlenek, kapzsiak �s buj�k. A v�ltoz�s, minden emberi dolgok v�ltoz�sa, elk�vetkezik, de az ember nem v�ltozik meg.”



“Vannak ilyen sz�d�l�s-szer� pillanatok az �letben, mikor az ember tiszt�bban l�t mindent, �rzi erej�t, a lehet�s�geket, l�tja azt, amihez eddig gy�va volt, vagy gy�nge. Ezek az �let v�ltoz�sainak pillanatai. �tmenet n�lk�l �rkezik az ilyesmi, mint a hal�l vagy a megt�r�s.”



“�gy l�tszik, az �letben minden valamilyen l�thatatlan �ram� percmutat�ja szerint t�rt�nik: egy pillanattal el�bb sem lehet “d�nteni”, csak amikor a dolgok �s helyzetek �nmagukt�l d�ntenek… Az �let d�nt, meglep�en �s gy�ny�r�en… s akkor minden olyan egyszer� �s term�szetes.”



“De vannak pillanatok az �letben, mikor meg�rtj�k, hogy a k�ptelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igaz�ban a legk�z�ns�gesebb �s a legegyszer�bb. Egyszerre l�tjuk az �let szerkezet�t: a s�llyeszt�ben alakok t�nnek el, akikr�l azt hitt�k, jelent�sek, a h�tt�rb�l alakok l�pnek el�, kikr�l nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre l�tjuk, hogy v�rtuk �ket s �k is v�rtak, eg�sz sorsukkal, a jelen�s pillanat�ban.”



“S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellem�t �ppen olyan kev�ss� rejtegetheti az ember, mint ahogy testi l�ny�t nem tudja elrejteni semmi k�dsapka. Ideig-�r�ig viselhet�nk az �letben �lszak�llt �s �lruh�kat, de egy pillanatban lehull r�luk minden jelmez, �s megmutatkozik a val�s�g. Egy mozdulat, egy sz�, egy cselekedet v�g�l is el�rulja igazi jellem�nket: az �larcosb�l csak alkalmi lehet. S a tal�lkoz�s egy jellem val�di saj�ts�gaival a legnagyobb emberi �lm�ny, melyben r�sz�nk lehet.”



“N�zz ut�na, hogy minden napb�l, a legk�z�ns�gesebb, siv�r h�tk�znapb�l is �nnepet csin�lj, ha pillanatokra is! Egy j�indulat� sz�val. M�lt�nyos cselekedettel. Nem kell sok az emberi �nnephez. Minden napba belecsemp�szhetsz valamilyen var�zsos elemet, megaj�nd�kozhatod magad egy k�nyv igazs�g�nak negyed�r�s �lm�ny�vel, valamilyen hom�lyos fogalom megismer�s�nek kiel�g�l�s�vel, k�rnyezeted vigasztal�s�val vagy felder�t�s�vel. Az �let gazdagabb lesz, �nnepibb �s emberibb, ha megt�lt�d a h�tk�znapok perc�t a renk�v�livel, az emberivel, a j�indulat�val �s az udvariassal; teh�t az �nneppel.”



“Az ember csin�lja is azt, ami t�rt�nik vele. Csin�lja, h�vja mag�hoz, nem engedi el azt, aminek meg kell t�rt�nni. Ilyen az ember. Akkor is megteszi, ha r�gt�n, els� pillanatt�l �rzi �s tudja, hogy amit tesz, v�gzetes. Tartj�k egym�st, az ember �s sorsa, id�zik �s alkotj�k egym�st. Nem igaz, hogy a v�gzet vakon l�p �let�nkbe, nem. A v�gzet az ajt�n �t l�p be, melyet mi t�rtunk fel, s magunk el�tt tess�kelt�k a v�gzetet. Nincs ember, aki el�g er�s �s okos ahhoz, hogy elh�r�tsa sz�val vagy cselekedettel azt a balsorsot, amely vast�rv�nnyel k�vetkezik l�ny�b�l, jellem�b�l.”