Im�ds�g a gy�l�lk�d�k�rt
 
�n J�zusom, Te nem gy�l�lted �ket,
a gy�l�l�ket �s a k�pk�d�ket.
Szeretted ezt a szomor� vil�got,
s az embert, ezt a nyomor� vir�got.
Te tudtad hogy mily nagy kereszt az �let,
�s hogy f�l�tt�nk csak az Isten �t�lhet.
Szel�d szavad volt, � pedig hatalmad
nagyobb volt, mit f�ldi birtok adhat.
A megbocs�t�st gyakoroltad egyre,
m�g �gbe sz�llni f�lment�l a hegyre.
Ma is el�gszer hallod a magasban,
a gy�l�let hangj�t mely az �gbe harsan.
A gyilkos ember hangj�t, aki r�szeg,
s a szeretet szav�t fesz�t� meg.
�n J�zusom, most is csak sz�nd meg �ket,
a gy�l�l�ket �s a k�pk�d�ket.
Most is bocs�ss meg nekik, mert lehet,
hogy nem tudj�k tal�n mit is cselekszenek.

 
 
 Im�ds�g h�bor� ut�n
 
Uram, h�bor�b�l j�v�k �n,
Mindennek v�ge, v�ge:
B�k�ts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a B�ke.

N�zd: t�zes daganat a szivem
S nincs, ami nyugtot adjon.
Cs�kolj egy cs�kot a szivemre,
Hogy egy kicsit lelohadjon.

Lecsuk�dtak b�s nagy szemeim
Sz�m�ra a vil�gnak,
Nincs m�r nekik l�tnival�juk,
Csak T�ged, T�ged l�tnak.
 
K�t rohan� l�bam egykoron
T�rdig g�zolt a v�rben
S most n�zd Uram, nincs nekem l�bam,
Csak t�rdem van, csak t�rdem.

Nem harcolok �s nem cs�kolok,
Elsz�radt m�r az ajkam
S sz�raz kar� a k�t karom m�r,
Uram, n�zz v�gig rajtam.

Uram, l�ss meg Te is engemet,
Mindennek v�ge, v�ge.
B�k�ts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a B�ke.
 

   
"Minden l�lekben van egy kis sziv�rv�ny,
Kis csap�h�d, amelyet lebocs�t,
Hogy egy m�s l�lek �tj�hessen rajta, –
Ennek a h�dnak h�dpill�re nincsen,
Ezt a hidacsk�t csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a sz�vekbe l�t."

 
 
A hit a rem�lt dolgok bizonyoss�gk�nt val� meg�l�se.
(P�l apostol)
 
 

�r�kk�k �g a felh�k m�g�tt
 
Hiszek abban, hogy �lni �rdemes. Tal�n nincsen c�lja �s �rtelme,
mert »c�l �s �rtelem« emberi fogalmak: a vil�gnak nincs r�juk
sz�ks�ge. A vil�g t�bb, mint minden emberi; hiszek a vil�gban,
mert eszem el nem �ri.

�n hiszek a harcban, az �sz harc�ban a vak er�k ellen, melyek:
a vil�g vak er�i, vagy az �n lelkem cs�gged�sei �s indulatai...
Igaz: ezek a vak er�k hozz�tartoznak ahhoz a minden �szn�l magasabb
Valamihez, amiben v�gre is meg kell nyugodnom: de a harc is
hozz�tartozik, s az is, hogy eszem a saj�t t�rv�nyeit k�vesse, s
aszerint vezessen... Magunk is r�sze vagyunk t�n a vak er�knek:
de ezt b�zzuk csak a vak er�kre...

Vallom azonban a b�lcsess�get is: harcom nem megy t�l a j�zans�g
vonal�n: magamban is �rzem ami ellen k�zd�k, s tudom, hogy minden
rombol�s engem rombol. Nem is rombolni akarok, ink�bb �p�teni: az �sz
halkan hasson a t�nyekre, mint a delej: nem ellens�ge az er�knek,
hanem egy er� a t�bbi k�zt, egy�tt �p�tve vel�k. Az er�k a mult, az
�sz a j�v�: egym�sba kapaszkod� fogasker�k.

Hiszek a l�lekben, mely szereti a vil�got; annyira szereti, hogy
�jracsin�lja, annyira szereti, hogy meg sem el�gszik vele. Ha �rdemes
a vil�g, �rdemes szeretni is, �rdemes m�solni, �rdemes a fant�zi�nak
folytatni is. Hiszek az alkot�sban, mely a l�lek nyelve; nem mindenki�,
csak a magosabb lelkek�; mint a nyelv sem minden �llat�. Hiszek a
munk�ban...

S hiszek a b�k�ben. Hiszek a harm�ni�ban, melyre v�gy a l�lek, a
sz�ps�gben, mely�rt ki�ltoz az anyag, a szeretetben, mely�rt epednek
a n�pek. Hiszek a neh�zben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinn�k benne,
magam tenn�m lehetetlenn�. Oly b�n, melyre nincsen f�loldoz�s. Csak a
hit teheti lehets�gess�.

Ember vagyok, s hiszek egy emberben. Nem is az emberben. Az ember
vakon botork�l; de a vil�g nyitja �s s�gja �tjait. Az ember primit�v
l�ny, de az �llat m�g primit�vebb. Nem �llatot k�v�nok, nem is embert!
T�bbet!

S ha n�ha elf�radok, s az �llatot �s anyagot irigylem: ez nem
hitem megt�r�se, csak er�m�, mely nem semmi, de nem minden... Der�k
er�, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem... Nyugodt
kinccs� lesz �s �r�k haszonn�.
                             (Babits Mih�ly)
 

 
Kereszt�ton

,,Azt mondja az �r:
Kev�s az, hogy a szolg�m l�gy,
s f�lemeld J�kob t�rzseit,
�s visszat�r�tsd Izrael marad�k�t.
N�zd, a nemzetek vil�goss�g�v� tettelek,
hogy �dv�ss�gem eljusson a f�ld hat�r�ig.''
(Iz 49,6)

Tudsz-e �gy szeretni, ahogy �n szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyed�l a b�nnel...?
Szemben a Hal�llal, szemben a k�z�nnyel...?

Adn�d-e kezedet szor�t� k�t�lnek...?
Arcodat a g�nynak, len�z� k�p�snek...?
Tudsz-e mell�m �llni fojtogat� csendben...?
Az ostoroz�sn�l eltakarn�l engem...?

Tudsz-e �gy szeretni, ahogy �n szeretlek...?
Tudsz-e t�rni �rtem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, f�l, eg�sz a c�lig...?
Akkor is, ha sz�ved ezer sebb�l v�rzik...?

Tudod-e karodat sz�lesre kit�rni...?
Az eg�sz vil�g�rt �ldozatt� v�lni...?
�s tudsz-e pihenni �gy a kereszten,
hogy �rvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mell�m h�gni...? A helyembe l�pni...?
Magadat feledve �letemet �lni...?
Eg�szen elt�nni, elmer�lni bennem...?
Tudsz-e �gy szeretni, ahogy �n szerettem?
                         ( Szent-G�ly Kata)
 
 
 
Nem akarok hinni a cenz�ra Isten�ben, korl�toz�sok, parancsok Ur�ban,
a lelkem rejtett zugait kiforgat� �d�z tekintetben.
De hinni akarok a sokf�le sz�n egyetlen t�nc�ban:
egy v�get nem �r� �r�m�nnepben.
Nem akarok hinni abban az Istenben, aki elrabolja t�l�nk a szerelmet,
aki tenyer�t sz�nkra tapasztja, �s t�nkreteszi minden �r�m�nket.
De hinni akarok abban az Istenben, aki
– t�lcsordulv�n a boldogs�g szenved�ly�t�l –
gy�ny�rrel �s gy�ng�ds�ggel teli test�nket adta nek�nk.
Nem akarok hinni a sarkos defin�ci�k Isten�ben,
az �r�k titkot megfojt� skatuly�kban.
De hinni akarom, hogy Isten �rint meg �ltalad;
az � k�zels�g�t �rzem cs�kodban, mosolyodban.
Nem akarom hinni, hogy a szerelem �n�m�t�s,
hogy a bar�ts�gban b�zni nem lehet,
hogy minden sz� hazugs�g csup�n.
De hinni akarom, hogy a boldogs�got csak egy�tt �rhetj�k el –
a szeretet �tj�n.
Nem akarok hinni az �k�ljogban, a fegyverek igaz�ban,
a hatalmaskod�k hatalm�ban.
De hinni akarok az �j emberben, Isten saj�t �lm�ban,
�j mennyben �s �j f�ldben, ahol otthonra lel az igazs�g.
Nem akarok hinni az �regkor k�ny�rtelen mag�ny�ban,
az ifj�kor b�lv�nyoz�s�ban,
egy felsz�nes vil�gban.
De hinni akarom:
ahol emberek szeretik egym�st,
ott Te k�zel�tesz fel�nk csod�latos er�ddel,
Uram.
(Johannes Langer)

 
 

Egyed�l Isten

Egyed�l Isten adhatja a hitet,de a hitedr�l te is tan�s�got tehetsz.
Egyed�l Isten adhat rem�nyt,de te is felkeltheted a bizalmat testv�reidben.
Egyed�l Isten aj�nd�kozhat meg szeretettel,de te is bizonys�g�t adhatod szeretetednek embert�rsaid el�tt.
Egyed�l Isten aj�nd�kozhat b�k�t,de az egys�g magvait te is elhintheted.
Egyed�l Isten adhat er�t,de a cs�gged�t te is felkarolhatod.
Egyed�l Isten az �t,amelyet te is megmutathatsz testv�reidnek.
Egyed�l Isten a Vil�goss�g, de te is f�nyt gy�jthatsz vele a t�bbiek sz�v�ben.
Egyed�l Isten az �let,de te is �letkedvet fakaszthatsz testv�reidben.
Egyed�l Isten k�pes a lehetetlent megval�s�tani,de a lehets�gest te is megteheted.
Egyed�l Isten el�gs�ges �nmag�nak,m�gis szeretn�, ha sz�m�thatna r�d.

 
 
Foh�sz

Uram, nem csod�k�rt �s l�tom�sok�rt foh�szkodom, csak er�t k�rek a h�tk�znapokhoz. Tan�ts meg a kis l�p�sek m�v�szet�re! T�gy lelem�nyess� �s �tletess�, hogy a napok sokf�les�g�ben �s forgatag�ban idej�ben r�gz�tsem a sz�momra fontos felismer�seket �s tapasztalatokat! Seg�ts engem a helyes id�beoszt�sban! Aj�nd�kozz biztos �rz�ket a dolgok fontoss�gi sorrendj�ben, els�rang� vagy csak m�sodrang� fontoss�g�nak meg�t�l�s�hez! Er�t k�rek a fegyelmezetts�ghez �s m�rt�ktart�shoz, hogy ne csak �tfussak az �leten, de �rtelmesen osszam be napjaimat, �szleljem a v�ratlan �r�m�ket �s magaslatokat! �rizz meg att�l a naiv hitt�l, hogy az �letben mindennek sim�n kell mennie! Aj�nd�kozz meg azzal a j�zan felismer�ssel, hogy a neh�zs�gek, kudarcok, sikertelens�gek, visszaes�sek az �let mag�t�l ad�d� r�ad�sai, amelyek r�v�n n�veked�nk �s �rlel�d�nk! K�ldd el hozz�m a kell� pillanatban azt, akinek van elegend� b�tors�ga �s szeretete az igazs�g kimond�s�hoz! Az igazs�got az ember nem mag�nak mondja meg, azt m�sok mondj�k meg nek�nk. Tudom, hogy sok probl�ma �ppen �gy old�dik meg, hogy nem tesz�nk semmit. K�rlek, seg�ts, hogy tudjak v�rni! Te tudod, hogy milyen nagy sz�ks�g�nk van a b�tors�gra. Add, hogy az �let legszebb, legnehezebb, legkock�zatosabb �s legt�r�kenyebb aj�nd�k�ra m�lt�k lehess�nk! Aj�nd�kozz elegend� fant�zi�t ahhoz, hogy a kell� pillanatban �s a megfelel� helyen - szavakkal vagy szavak n�lk�l - egy kis j�s�got k�zvet�thessek! �rizz meg az �let elszalaszt�s�nak f�lelm�t�l! Ne azt add nekem, amit k�v�nok, hanem azt, amire sz�ks�gem van! Tan�ts meg a kis l�p�sek m�v�szet�re!      
 (Antoine de Saint-Exupery)

 


Isten panaszai...

Mesternek neveztek, �s m�gsem k�rdeztek engem.
Vil�goss�gnak h�vtok, �s m�gsem l�ttok engem.
Igazs�gnak h�vtok, �s m�gsem hisztek nekem.
�tnak h�vtok, �s m�gsem j�rtok ezen az �ton.
�letnek h�vtok, �s m�gsem v�gytok ut�nam.
Azt mondj�tok, b�lcs vagyok, �s m�gsem k�vetek engem.
Sz�p vagyok, �s m�gsem szerettek engem.
Gazdag vagyok, �s m�gsem k�rtek t�lem.
�r�k vagyok, �s m�gsem akartok hozz�m jutni.
Igazs�gos vagyok, �s m�gsem f�ltek t�lem.
Ha ezeket �r�kre elvesz�titek, ne engem szidjatok ...

 

 Helyed a vil�gban...

Az�rt van s�r�, hogy vigasztald,
az �hez�, hogy ter�ts neki asztalt.
Az�rt van seb, hogy bek�sse kezed,
Vak, elhagyott az�rt van, hogy vezesd.
Az�rt van annyi �rva, �ld�z�tt,
Hogy oltalmat nyerjen karjaid k�z�tt.
Az�rt roskadnak m�sok l�bai,
Hogy terh�ket te seg�ts hordani.
Az irgalmat k�nok fakasztj�k.
M�lys�g felett van csak magass�g.
Hogyha m�s gy�tr�dik, szenved – az�rt van,
Hogy te befogadd sz�vedbe, boldogan.
Megmutattad n�ha legal�bb,
Hogy lelked �ltal enyh�lt, sz�p�lt a vil�g?
Vagy t�n kezedt�l t�madt foltra folt
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

 

Mi vagy?

Vigasznak, �rnak sz�ntak,
Mened�knek, oszlopnak, sz�rnynak.
Valahol r�g… siess… keresd.
Ki van jel�lve a helyed.
Csak ott leszel az, aminek Isten sz�nt,
M�sk�nt c�ltalan lesz az �leted,
S a sors ek�je b�rmily m�lyen sz�nt,
Mag leszel, mely k�re esett.
Elkall�dott lev�l leszel,
Mely a c�mzetthez sosem jut el.
Gy�gyszer, mely k�rba veszett,
Mit sohasem kap meg a beteg.
R�d leszel, de z�szl�talan,
Kal�sz leszel, de magtalan.
Cser�p, melyben nem vir�t vir�g,
S nem veszi haszn�t
Sem az �g, sem a vil�g.

 

Ferenc testv�r  im�ja:

Uram, t�gy engem a b�k�d eszk�z�v�,
hogy szeretetet hozzak oda, ahol gy�l�let van,
hogy a megbocs�t�s szellem�t hozzam oda, ahol sz�th�z�s van,
hogy harm�ni�t hozzak oda, ahol hamiss�g van,
hogy hitet hozzak oda, ahol k�telyek vannak,
hogy �r�m�t hozzak oda, ahol szomor�s�g lakik.
Uram, add meg nekem, hogy �n vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztaln�nak,
hogy �n �rtsek meg m�sokat ahelyett, hogy arra v�gyn�k, engem �rtsenek meg,
hogy szeressek ink�bb, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti mag�t, az tal�lja meg,
aki megbocs�t, annak megbocs�tanak,
aki meghal, az fel�bred az �r�k �letre.

Meg kell v�rni a dolgokat

Meg kell v�rni egy angyal, vagy egy szent t�relm�vel, am�g a dolgok - emberek, eszm�k, helyzetek -, melyek hozz�d tartoznak, eljutnak hozz�d. Egyetlen l�p�st sem sietni fel�j�k, egyetlen mozdulattal, sz�val sem siettetni k�zeledt�ket.

Mert bizonyos emberek, eszm�k, helyzetek, melyek �letedhez, jellemedhez, vil�gi �s szellemi sorsodhoz tartoznak, �lland�an �ton vannak fel�d. K�nyvek. F�rfiak. N�k. Bar�ts�gok. Megismer�sek. Igazs�gok. Ez mind fel�d tart lass� h�mp�lyg�ssel, s tal�lkoznotok kell egy napon...

Ha sietsz fel�j�k, elker�lheted azt, ami fontos, �s szem�lyesen a ti�d. V�rj nagy er�vel, figyelmesen, eg�sz sorsoddal �s �leteddel.
(M�rai S�ndor)

 

Isten k�zel�ben

T�l mindenen, a v�gtelen perem�n
Isten kisujj�t megfogtam �n...
Szem�be n�ztem v�gre �neki,
s nem volt sem �reg,
sem szak�llas,
de eg�szen emberi.
Gondolat-sug�r fesz�lt k�z�tt�nk,
szikra-�ve lett k�z�s lelk�nk,
anyag �ramlott bel�m,
mint r�gen, az id�k kezdet�n,
amikor a csillagok sz�lettek,
s galaxisokk� forrt �ssze a f�ny.
Az �r�k vil�goss�g
egy foltja r�m vet�lt,
szemem szem�be mer�lt,
�letem r�sze lett szent sz�ne l�t�sa,
kiny�lt lelkem kapuja,
alkalmass� lettem,
mint egy j� ad�-vev�,
szavai befogad�s�ra.
(�ri Istv�n)

 


Szomjazom, Uram!

Az ember�let �tj�nak fel�n
Kietlen, tikkadt sivatagba �rtem �n
�tkozott a nap, mi ide elhozott
�tkozott a k�ks�g,
Mit a nap gyilkos t�ze r�m boltozott!
Sem f�sz�l, sem szikkadt �g, mi betakar
Az �r�lt sz�l j�tszik velem, r�t homokot kavar
Testem megremeg, a f�ldre lezuhan
N�ma ki�lt�s hagyja el ajkam: Szomjazom, Uram!

F�reg vagyok m�r, sz�z l�bam n�tt a homokon
Azokkal cs�szom v�lt c�lom fel�
S k�zben ismer�s korb�cs �t�seit �rzem h�tamon -
Messze, �gy l�tom, z�ld �g virul
Ott a v�z, ott az �let
S ott legel a H�sv�ti B�r�ny is j�mborul
A csal�ka rem�ny utols� er�t ad nekem
S egyszerre itt van el�ttem, csak kell intenem
De a szik�r homok belepi homokba v�jt utam
Ha nem seg�tesz, meghalok, szomjazom, Uram!

A z�ld mez� eml�keimben l�tezett
Nem megyek tov�bb, testem haza �rkezett
Szemem becsukom, a sz�l dombtet�re �l
A puffadt nap lassan nyugatnak szender�l.
Halk kopog�st hallok, s lelkem m�ris nyitva van
A b�n kifolyik rajta, mint s�r� gennypatak
K�sza k�rd�st fogalmaz kisz�radt agyam:
Hogy lehet, Uram, hogy T�ged elhagytalak?
Mi volt az �letem? Most csak �lmodom?
Mi�rt nem �reztem eddig, hogy szomjazom?
A sivatagban h�s forr�s fakad
�rzem �des �z�t, s hogy valaki megragad
�let sarjad a homokb�l s �lettel megtelik
A gy�l�lt port f�k, vir�gok, erd�k elnyelik
S �n csak iszom, iszom, abbahagyni nem tudom.
Lassan csillapul szomjam, Uram
S mert oly �des forr�sod vize,
Hogy vele a m�rt�k be soha nem telik
Csak hallgatom szavad boldogan
S min�l tov�bb cs�ng�k ajkadon,
Szent ig�dre, Uram, ann�l jobban szomjazom!
(�ri Istv�n)

 


Zsolt�r

Templomb�l kij�vet gyakran gondolkodom:
milyen j� Hozz�d menni, Istenem!
milyen kedves T�ged hallanom,
szavaid �rtenem,
s milyen j�, ha nem is �rtelek,
csak hallgatom, amit mondasz
s, ha f�radt vagyok, vagy zaklatott,
N�lad megpihenhetek,
s amikor hallani v�lem l�pteid,
elindulok Fel�d,
hogy ne kelljen annyit j�nn�d fel�m
mert j� nekem, ha f�l�ton tal�lkozunk,
s az is, ha csak az �t v�g�n,
csak ott legy�l...
Neked aj�nlom �letem,
b�neim mind Ti�d
nyomor�s�gom,
szenved�sem,
k�telyeim,
v�rem,
rem�nyem...
tudom, elfogadod,
s hordozod k�nnyed�n,
mert Te er�s vagy
�s v�gtelen,
mint a csillagok,
mik az id�k kezdet�n
sz�lettek
Te sz�lted �ket,
s engem is...
fogadj el,
emelj fel,
�let
(�ri Istv�n)

B�d�s J�nos: Biblia

Egy kopott k�nyvem van nekem,
s ha hozz�m minden idegen,
kinyitom s m�r nem vagyok �rva:
f�nyes mennyei seregek
suhannak s visznek hozs�nn�zva.

Fekete t�, - s napk�nt ragyog.
Mint f�radt, h�ny� csillagok,
le-lehullok, de itt tal�lok
meg�jul�st. Ebb�l sz�letnek
v�rtan�k, szentek s �ri�sok.

Kis k�nyv. Sok ,,b�lcsnek' langy mese,
s �n, a senki, gy�z�k vele:
benne annyi t�z s annyi hit van,
mint f�ldet rend�t� er�
a hallgatag kis dinamitban.

�gi kamra. Nincs rajt lakat.
Szomjamat oltja, j�llakat
s t�le Istent hordom magamban.
S tudom, hogy szavam, �letem
gy�ztes, ifj� �s halhatatlan.

"Ha csakugyan tudni akartok, ne menjetek a tudom�ny ember�hez, mert � az Istens�gnek csak ruh�j�t ismeri. De ne menjetek a teol�gushoz sem, mert � csak �rveket fog nektek adni ott, ahol ti a meggy�z�d�st keresitek. Ne menjetek a m�v�szhez sem, mert � csak a sz�ps�get fogja nektek megmutatni, ami szint�n csak az Istens�g k�ls� megjelen�s�hez tartozik, de nem vezet el benneteket az Istens�ghez. V�g�l ne menjetek a filoz�fushoz sem, mert � is csak elvont fogalmakat fog nektek mutatni, amelyek m�g�tt nincs az, amit kerestek. Sz�lljatok le magatokba �s ne keress�tek k�v�l azt, ami csak bennetek van, csakis ott tal�lhatj�tok meg a vil�goss�got; �s ha ezt egyszer megtal�lt�tok magatokban, akkor meglelitek azt minden m�sban is, ami k�r�l�ttetek van." (Annie Besant)